Hazudunk másoknak, és hazudunk Önmagunknak. Az elsővel együtt lehet élni, sőt együtt kell élni, mert csak így élheted túl, csak így élheted meg a saját világod, anélkül, hogy a külvilág megpróbálna kiragadni belőle.

De, ha magadnak hazudsz, akkor Önmagadat tagadod meg, saját személyiséged zárod ketrecbe. Hazudsz, ha sötétségbe vonulsz, miközben a boldogságra vágysz. Ha nem ismered be, hogy áltatod magad, akkor a hazugságban ragadsz, a félelem,  a gyengeség  szorításában. Míg nem engeded el az illúzió mentőövét, addig nem merülhetsz el a valódi énedben, nem leszel Önmagad.

If I smile and don't believe,
Soon I know I'll wake from this dream,
Don't try to fix me, I'm not broken...

De, ha végre sikerül, akkor megérted, mi a különbség közted és a soha el nem érhető álomvilágod között. Megérted majd, ha a szeretet, a szerelem iránti vágy többé már nem kerekedik föléd. Mert tudni fogod - ott legbelül, hogy neked nem ez adatott, hogy ezekre Te képtelen vagy.

Csak eddig nem merted bevallani magadnak.