A következö törtenetet a mar emlitett könyvben olvastam:

"Max egy szimpatikus fitalameber volt, akit  munkatarsai es a fönökei egyarant szerenynek, segitökesznek, megbizhatonak es felelössegteljesnek tartottak. Ö viszont minden pozitiv visszajelzes ellenre ertektelennek es bizonytalannak erezte magat. Minnel inkabb elismertek a teljesitmenyet, annal nagyobb lett a szakadek a sajat magarol alkotott önkep es a masok altal rola alkotott kep között. Igy a dicseretek, amit kapott, nem az önbizalmat erösitettek, hanem abbeli hitet, hogy öt felreismerik, es nem tudja megmutatni a valodi enjet. Megerösitesre vagyott, de ha megkapta, akkor azt keptelen volt elfogadni. Ugy hitte, hogy ez csak a rola alkotott hibas kep bizonyiteka...

Folyamatosan szemrehanyasokat tett maganak. A masokkal valo viszonyat, a velük szemben mutatott viselkedeset hazugsagnak tartotta. >>En egy szinesz vagyok, csak megjatszom magam! Ha tudnak, hogy valaojaban milyen vagyok, akkor biztosan elfordulnalnanak tölem.<< Minden egyes, a kollegakkal eltöltött percet kudarckent elt meg, mivel ugy gondolta, hogy mast mond mint amit valojaban gondol.

Mas akart lenni, mint ami. Söt, meg volt gyözödve, hogy neki masnak kellene lennie.

Minden adando alkalommal nyitott es spontan akart lenni, mind hiaba. Egyik kudarc utan jött a masik. Elkepzeleseit sosem tudta maradektalanul veghezvinni, s megis ujra es ujra ezzel probalkozott. Az elet egyre megterhelöbb lett szamara, folyamatosan nyomas alatt erezte magat. Allandoan azon volt, hogy olyan elete legyen, mint masoknak. >>Mint masok<< ez volt az a kifejezes, amit allandoan, visszaterö jelleggel hasznalt.

Minnel többet probalkozott valtoztatni, annal kemenyebb lett az elet szamara. Egyre nehezebben tudott szabadulni sajat elvarasaitol, az erre iranyulo probalkozasai egyre inkabb tulterheltek. Nem volt mar többe nyugalma, nem volt sikerelmenye, es a latszat fenntartasa is egyre több energiajat emesztette fel. Kiegettnek, erötlennek es rossznak erezte magat. A kollegai azonban ebböl semmit sem lattak. Szamukra meg mindig ugyanaz a munkatars volt, aki mindent megcsinalt es mindenben segitett nekik.

Egy napon aztan mar soha többe nem kelt fel az agyabol. Gyogyszerekkel vetett veget eletenek... Senki sem ertette az okot: Hogy miert? Miert pont ö?... Nem volt valasz.

De legalabb Max vegre megtalalta a hön ahitott beket es nyugalmat."