Nem tudom mi ez: A sors apro kis ajändeka vagy egy ujabb kegyetlen jäteka. De megmelengeti a szivem, en pedig hagyom. Mert ezek az apro kellemes pillanatok, melyeket eletem nelkülöz, oly szepek es ismeretlenek szämomra. Egy kedves mosoly, egy bäjos tekintet, es maga egy ember tärsasäga mind-mind olyan dolog, ami nem hagy erintetlenül - akärmennyire melyen is vagyok a sajät sötetsegemben.
Mindazonältal jol tudom, hogy ezek csak pillanatok, mulo pillanatok, melyek jönnek es aztän tovamennek. Ät lehet öket elni, de nem szabad hozzäjuk ragaszkodni...
Utolsó kommentek