Hát ezt is megéltem. Szinte pontosan egy éve volt, hogy nekiültem ennek a blognak. Akkor azt kérdeztem magamtól, hogy vajon mit keresek itt, vaj' mit akarok ezzel.

Azt hiszem meg a válasz - bár én a válaszok nélküli világra esküszöm: Az történt, mint oly sok embernél. Egy olyan világba akartam belépni, aminek nem vagyok része, mert egyszerűen nem tartozom oda. Akartam valamit, amiről azt mondják, mindenkinek jár, bárki részesülhet belőle, sőt részesülni kell belőle, mert csak így élhet igazán. Akartam, de nem sikerült. Összetörtem, mert azt hittem nincs más út.

Pedig van. De, hogy erre rájöjjünk csalódnunk kell. Az pedig nagyon fáj, mindent elvesz, amiben addig hittünk. Hit nélkül pedig összeroskadunk, a válasz nélküli világ örjítő kérdései maguk alá temetnek, megbénítanak, és kilátástalan kapálózáshoz vezetnek. Mint ahogy ezt az elmúlt év bejegyzései is mutatják. A sok fájdalom ellenére azonban, mégis csak adott nekem valamit ez az időszak: a valódi énemet.

Mert ha nem adod meg magad, ha kitartasz, és túléled a csalódást, a hamis világod romjai között előbb vagy utóbb megtalálhatod igazi önmagad. Csak várj, és figyelj...