Az álmokat nem lehet megölni, még a gyűlölet sem képes rá.
És minél jobban fáj, annál jobban hiányzik.
Milyen jó lenne, ha nem így működnénk! Vagy mégsem?

de :(

Csak te áltatod, kínzod magad, és fájdalmat is te okozol saját magadnak! Bezártad magad. Tudom! Mindenki ezt csinálja. Nem vagy csodabogár, csak egy érző, szerető, gyenge ember! És még itt vagy, velünk. Még hallatszik a szíved dobbanása. Lesz olyan, aki elég közel lesz majd hozzád, hogy meghallja! Csak egy kicsit kell neked is akarnod.
Nehéz, a legnehezebb ezen a világon az életet a szabályaival, a születéssel, és a halállal együtt, a szerelemmel, és a szerelem nélkül elfogadni, de már volt előttünk olyan, akinek sikerült.
Majd segítjük egymást, ahogy tudjuk!

Tudod, ezt a postot lassan már egy hónapja írtam. Azóta viszont más.

Nincsenek már gondolataim, nincs semmi. Most már nem kell azt hazudnom, hogy nincsenek vágyaim, nem kell őket utálnom ... számomra megszüntek.

Tudom, de sokáig gondolkodtam rajta, hogy mivel lehetne egy kicsit felvidítani. És azért tartott ilyen sokáig, mert meg kellett várnom, hogy előtte engem is felvidítson valaki!
Valamint várom a következő bejegyzésed. Ezzel hátha rábírlak arra, hogy ne ez a bejegyzés várjon engem, mikor holnap megint idelátogatok!