A képzelet.
 Nem létező, valótlan és megfoghatatlan. Gondolat csupán. Egyszerű pótlék, a valóság hazugsága, a hiány teremtménye.

Egyeseknek művészet, elfoglaltság, hatalom. Nekem a minden, a menedék. Tudatos álom, mely segít kilépni az üres valóból, mely pótolja az élet "adósságát".

Hisz nincs ami visszhúzzon a valóba, csak a nagy sötét semmi. Attól pedig inkább menekülök, ide  a képzelet világába. Ide, ahol sok idő után határok elmosódnak: a boldog-hamis világ össszefolyik az igazival. S olyat érzel ami nem valós, olyas valakit hiányolsz aki valóságban nincs, nem volt és nem is lesz! De mindez nem érdekel, egyáltalán nem bánom....


Mint ebben a dalban, ahol:
a nemlétező senkitől várom a szót.