Vége egy újabb hónapnak, vége van januárnak! Ennek az igazán fagyos januárnak.

A felejtés és feledés hónpja volt ez... az amikor kidobol mindent, ami nyomja szívedet. Nem kegyelmezel semminek és senkinek...és a végén arra eszmélsz, hogy mindennek helyén csak a nagy semmi maradt, a "SZOBA" most már üres. "Végre!" - gondolod magadban, de aztán egy halk hang azt kérdi: "és most mi lesz?" De te nem figyelsz rá, nem is akarsz tudomást venni róla. A hang azoban vissza-vissza tér... bár egyre ritkábban és egyre halkabban. Talán majd végleg eltűnik...egyszer.

A szobát pedig kulcsra zárod... nem akarod látni az ürességét. Örökre el akarod feledni...bár ne is létezne! Hátat fordítasz neki...és elindulsz. Nem tudod hová, csak jó távol légy tőle.
Elernyedsz, s hagyod, hogy a sors folyama magával sodorjon. Az pedig vissz céltalanul, vissz magával...nem tudod hova, s nem is érdekel...de félsz, nagyon félsz! (Hiába is tagadod!)