Ne add fel! Változtatni csak te tudsz! Hát ne siránkozz, hanem tégy valamit. Ha más megoldás nincs, akkor menj most és ne várj! De biztosan van más megoldás is! Neked kell megtalálnod! Te irányítod az életed!

A sors ül a volánnál, itt én csak utas vagyok. Nem is akarok, nem is tudok több lenni.
Mindössze annyit teszek, hogy nézem a mellettünk elhaladó tájat... írok róla. De nem érdekel hova tartok...már nem.

Hűűű...már hányszor elterveztem ugyanezt. Egy hátizsák, én és stoppolok, lesz ami lesz, nem érdekel, bárhol és bárhogyan jobbnak tetszik létezni, mint itt. Vagy tényleg elindulsz, vagy nem. Én még nem mentem el...mert valahogy mégis valami ideköt, akkor is ha nem akarom. Pedig jó volna menni, világot látni, keresni a békét és meglelni. A béke, persze, belül van. Az az igazi, ha meg dühös vagy, törj zúzz. Ha el akarsz menni innen, miért tulajdonítanál jelentősséget egy tányérnak? Mindig tudni lehet, mikor voltam iszonyatos dühös, olyankor mindig sebes vagy duzzadt és piros a kezem. A falba verem, mert egyszer hallom a csattanást, fáj és zsibbaszt. Mindig rosszabb lesz, a családom és én a létminimumon tengődve igyekszünk nem belefulladni a keserűség reménytelenül hatalmas posványába, próbáljuk menteni a szerető szívünket egymásnak,a mosolyainkat, kemény feladat. De inkább üssön el egy román kamion mint hogy feladjam. Nállam ez olyan nehogy már a befőtt egye meg a nagymamát dolog. :) Bár ez most ez nem egészen tartozott ide.

sok mindent nem tudnék hozzáfűzni, max annyit h ctl+c ctrl+v
...

Mellesleg állati a blogod, tetszik, hogy vannak még ennyire őszinte emberek is.

köszönöm!
De bárcsak ne lenne szükségem erre a blogra. Bárcsak mással is őszinte lehetnék..nemcsak magammal :(