Valahogy ilyenkor tör felszínre az a sok elfojtott keserűség és frusztráció. Tömény, szintíszta düh formájában.
Ilyenkor úgy érzem valamit széjjel kellene törnöm: a tükröt, a tányért, a széket vagy bármit, illtve inkább mindent, mindent magam körül.
Világgá menni, igen!
Egyszer végleg szakad a húr és akkor megteszem.
Met bizony szakadni fog az, ha nem változik valami gyorsan.
Ez csak idő kérdése.
Utolsó kommentek