HTML

Utolsó kommentek

  • dina:(: @Alexxander: Szia semmi gond... de tényleg. Mint írtam nem nem baj ha nem olvassa senki elég ha é... (2011.02.16. 23:24) Menekülő foglyok
  • Alexxander: Szia Dina! bocs, hogy nem válaszoltam az előzőre. de őszintén szólva nem sok mondanivalóm van már ... (2011.02.09. 17:58) Menekülő foglyok
  • dina:(: "Istenem! Miért nincs két életem"... tartja a dal.. hát nekem elég lenne egy is egy élhető élet...... (2011.02.09. 00:52) Menekülő foglyok
  • Utolsó 20

Dalszövegek

Make you really free

" a változás képtelensége sok szempontból felszabadító: megszabadít többek között attól a sürgetéstől is, hogy változzunk és változtassunk. Az, hogy elfogadjuk, képtelenek vagyunk a változásra, egyfajta vigaszt is jelenthet: senki sem kivétel, mindenkinek az a sorsa, hogy az legyen, aki. Olyan ez, akár egy ítélet, de magába foglalja a kegyelem lehetőségét is." - Todd Solondz

Amiről beszéltünk...

  • dina:(: @Alexxander: Szia semmi gond... de tényleg. Min... (2011.02.16. 23:24) Menekülő foglyok
  • dina:(: @Alexxander: Hát akkor ennyi, nincs kiút... ninc... (2010.07.29. 00:23) Néma kiáltás
  • nbt (törölt): Ez nagyon szép. Nem tudok mit hozzátenni, tökél... (2009.02.28. 16:24) Most

2008.01.16. 21:49 Alexxander

Néma kiáltás

Mindig utólag derül ki, hogy milyen ostoba is az ember, hogy mennyire nem fogja fel mit is akar. Alig múlt el három hónap azóta, hogy a pokolba kívántam az összes érzést, az összes gondolatot, s most itt ülök bénán és üresen.

Furcsa dolog ez, nehéz leírni. Olyan, mint ha félkábultan bolyongnál a világban, s nem tudnád hol vagy, mit csinálasz. Csupán annyi jut el az agyadig, hogy létezel..más egyéb nem. A külvilág ingerei lepattannak rólad, a rekaciók csupán reflexszerűek.
     Olyan ez mint amikor álmodban rádöbbensz, hogy valójában álmodol...csak hogy itt nem ébredsz fel. Pedig ez szörnyűbb mint bármelyik rémálom, ez az élet, az üres élet.

Olvastam valahol egy okosságot ami ideillik:


A magányosságban nem az a legrosszabb, hogy rájösz: nem vagy fontos a világnak; hanem az hogy ha rájössz: számodra sem fontos a világ.

Én most valami ilyesmin megyek át, úgy hiszem. S nem könnyű feldolgozni, ha egyáltalán fel lehet az ilyet...

Persze siránkozásnak nincs helye...hisz én választottam ezt az utat. De mégis kapálódzok a mentőövért (próbálok érzéseket felidézni, blogot írok), próbálok menekülni....talán a természetes élniakarás ösztöne diktálja, ki tudja?!

S eközben kívülről látom magam, látom ahogy egyszerre akarok elsüllyedni és egyszerre akarok menekülni. Csak nézem és nézem ... s közben szánalmat érzek magam iránt. A fejemben pedig ott motoszkál egy gondolat, egy gondolat amitől egyszerre érzek megnyugvást és rettentő félelmet:

"Ennyi, most már nincs visszaút!"

12 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://darksilence.blog.hu/api/trackback/id/tr95300167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Edit 2008.01.18. 08:50:47

Visszaút? Tényleg vissza akarsz? A szomorúságnak is van határa! Ha magányosnak érzed magad, akkor ezzel az érzéssel megbántod azokat, akiknek fontos vagy! És biztos, hogy van olyan ezen a világon!
Megtaláltalak, de csak azért mert te is akartad! Ugye?

Alexxander · http://darksilence.blog.hu 2008.01.18. 10:14:22

Az énem egyik fele, a tudatalatti még mindig hisz a kiútban, s keresi azt. A másik, a tudatos Én viszont tudja, hogy itt nem vár rám semmi és senki.
A két Én "küzdelméről" van itt szó...melyben az utóbbi kerekedik felül...

"Megtaláltalak, de csak azért mert te is akartad! Ugye?"

Ez a blog nem én vagyok. Ez a blog csak egy "festmény" a bennem lévő sötétségről, melyet megmutathatok.

Edit 2008.01.18. 15:07:22

Ez a blog nélküled nem lenne. Tehát mégis csak te vagy, egy részed, részleted!
Ami elveszett, hát vesszen. Az időt nem tréfálhatod meg és mehetsz vissza. Nincs vissza, csak előre. Bátorság kell, és erő. Mérhetetlen.
Festmény? A benned lévő sötétségről? Azt hiszed, hogy csak benned van? Kivétel nélkül mindenkinek van sötétsége. Ez a normális. A gondolatokat nem lehet irányítani, nem lehet nekik határt szabni. Ez a szép az egészben. Legalább a gondolataink szárnyalhatnak, hol a fény felé, hol a sötétségbe.
A szomorúság oké, a lelkiismeret furdalás kötelező, de az önsajnálat, a saját sebek nyalogatása? Nem! Az életet élni kell. Kinek mi jutott. Vannak akiknek még ennél is sokkal nehezebb, és mostohább jutott, és vannak akik nem választhatják az életet, pedig akarják!

Alexxander · http://darksilence.blog.hu 2008.01.18. 23:11:00

Nincs értelme az életemnek, én legalábbis nem látok olyat ... enélkül pedig nehéz.

Edit 2008.01.19. 14:44:35

Nincs értelme? Értelmet te adsz neki. Nem úgy születünk, hogy előre meg van határozva, hogy minket miért szül vilgra az anyánk! Az életed te irányítod, te alakítod, és te töltöd ki, te adsz neki értelmet. Neked kell eldönteni, mit akarsz kezdeni vele, hacsak nem rabszolgának születtél. Elég kicsi a fantáziád, ha nem tudsz semmit kitalálni, és inkább eldobod! Pedig lehetnél orvos, hogy életeket ments, lehetnél rendőr, hogy jobbá tehesd a világot, vagy lehetnél barát, szerető, apa, hogy másoknak szeretetet adhass, de lehetnél........ Végtelen választási lehetőség van!

timi 2008.05.22. 17:41:21

Ugy érzem nincs értelme az életemnek már kb 4éve még egy jo párkapcsolatom sincs magányos vagyok és ugy érzem semmi értelme az életemnek a munkahelyemen egy utálatos fönök van aki ki akar késziteni itthon semmi jo nem történik velem és ugy érzem hogyha nem találok rá a nagy ö-re akkor végem van kérlek irjatok erre vmit elöre is köszönöm timi.

Alexxander · http://darksilence.blog.hu 2008.05.23. 09:47:22

hmm..mit is írhatnék erre???

A blogomból kiindulva gondolom nem lepődsz meg ha nem tudok tanácsot adni. Őszintén nem is nagyon akarok, mert erre semmi alapom nincs....
Tudod, nálam az a 4év nem 4év, hanem az egész életem ezidáig. Hogy őszinte legyek, én már nem is keresek senkit és semmit, annyire megundorodtam az élettől, ettől az egésztől. Számomra már az is eredmény ha egy-egy gyötrelmes napot túlélek(minden egyes nap ilyenn). Tudod, reggelente csak azt várom, hogy hamar vége legyen a napnak és újra aludhassak...

Remélem te nem jutsz ideáig!

vpontk 2008.06.20. 21:35:51

Igazából én sem véletlenül kerültem erre a blogra... Ahogy kezdtem olvasni, azon tűnődtem, nem én írtam-e vajon valamelyik sötét pillanatomban... Szóval nem vagy egyedül, bár ez neked sem megkönnyebbülés. Meg nekem sem... Valami vidámat, előremutatóat kellene írnom, de én sem tudok. Ez van. Valahol olvastam, ki kell tűzni egy célt: fogyj le 10kg-t, növeszd duplájára a bicepszed, fusd le a félmaratont, de legalább a Libresse futást :) vagy valami váratlant kell csinálni ilyenkor, pl most este beülsz a kocsiba és lemész a tengerre. De végül mindig marad az önsajnálat: neked miért nem jön össze semmi az életben, a szomszéd tetűnek meg miért igen. Aztán már lassan nem is csodálkozol, ha hazafelé az autóban becsukod a szemed, miközben jön egy jó nagy kamion, hátha puff neki, vagy behajtasz szemben az autópályára.
Na szóval szerintem te egy olyan szinten vagy még, ahonnan van visszaút, de vigyázz! Vezethet még sötétebb bugyrokba is ahonnan tényleg vége (és ahol jelenleg én tanyázom még egy ideig)

Alexxander · http://darksilence.blog.hu 2008.06.23. 10:02:34

helo vpontk!

En is olvastam mär sok helyen, hogy erre az ällapotra az a megoldäs, hogy csinälsz valamit, valamit ami leköti a gondolataid..igen, valami szokatlant. S ez hasznäl is..tudom, tapasztaltam... viszont csak ätmenetileg. Utäna ujra visszternek a sötet dolgok... egyszerüen nem tünek el.

Hogy van-e visszaut? ..Bizonyära van. De neha olyan erzesem van, mint ha direkte nem akarnek. Olyan fura ez: Miközben mäsra vägyom, ragaszkodom a mostani letemhez... nem is tudom elkepzelni magam e sötetseg nelkül, annyira a reszemnek erzem...

dina:( 2010.07.27. 22:31:14

Kedves @Alexxander:

Kérlek írd azt hogy ezalatt a két év alatt (ami az utolsó bejegyzésed óta telt el..) minden megváltozott .. boldog és elégedett vagy az életeddel.

Alexxander · http://darksilence.blog.hu 2010.07.27. 22:54:31

@dina:(: Nem hiszek én már "a végén minden jóra fordul"-ban. Amikor írtam ezeket a bejegyzéseket, akkor titkon reménykedtem még a látványos szenvedésem árnyékában.

Azóta találkoztam azzal a emberrel aki a legboldogabb emberré tehetett volna (néha tett is), álomszerű volt, de aztán elfordult, tovament, nem voltam neki jó.
Ezek után azt hiszem nem tudok semmit sem pozitívan nézni, csak vegetálok. A végső, döntő csalódás után nem látom értelmét semminek se

Nagyon hálás lennék ha valaki véget vetne ennek már... :(

dina:( 2010.07.29. 00:23:24

@Alexxander: Hát akkor ennyi, nincs kiút... nincs megoldás..csak a várakozás hogy, (mint mondtad) valaki véget vessen mindennek, de mikor jön már.
Nem lennék a helyedbe nem akarom megtapasztalni a boldogságot hisz akkor ha véget ér még jobban fájna a hiánya.
Szeretnék hinni abban hogy "holnap" jön valaki vagy történik valami amitől jobb lesz, de már nem megy, kihaltak belőlem a vágyak és az álmok.
22éves vagyok és senki nem ismer...soha senkitől nem kaptam szeretetet, megbecsülést, bizalmat, önzetlen ölelést...és mind ezt én sem adhattam..(senki nem kért belőlem).
"Vegetálás"ez való igaz....Alul maradtam az önmagammal szembeni harcban.
süti beállítások módosítása